MeseA zombiról, a robotról, a traktorról, meg a békáról.Azon a bizonyos éjszakán a közeli temetőben megmozdult a föld. Nem akármilyen éjszaka volt, és ezt nemsokára be is bizonyítom, le is írom, mert, ha akármilyen éjszaka lett volna, akkor most nem lenne miről mesélnem, hiszen kit érdekel egy unalmas éjszaka, tehát nem akármilyen volt, hanem Az A bizonyos éjszaka. Mivel ezt nyomatékosan írtam, (be is ragadt a klaviatúrán az „A” betű) így megfelelően alátámasztottam mondanivalómat, tehát lehet hinni nekem. A sír, ahol a föld megmozdult, elég laza, kissé homokos, és most ne tessék engem semmiféle diszkriminációval meggyanúsítani, mert nekem nincs semmi bajom a homokos földdel, legfeljebb, hogy nem terem. Viszont a föld alól egy zombi, igen. Az ott termett. Illetve, ne essünk semmiféle írói túlzásokba, nehezen kiásta magát. Felegyenesedvén észre vette, hogy az egyik keze lemaradt kissé. Lehajolt, hogy felvegye. Ekkor meglepetés érte, mert nem volt mivel felvennie. Zombink nem esett kétségbe, de a szomszéd kiásott sírgödörbe igen. Nem csoda, hiszen a szemei is lemaradtak valahol. Megvonta a vállát, legyintett egyet kezével, de ezt nem vette észre, mert azzal tette, amelyik a föld alatt maradt. Kikászálódott a gödörből, egyenesen egy virágos vödörbe. Ilyen sok van a temetőkben. Gödörből vödörbe. Nem rossz teljesítmény egy élőhalottól.Még el sem kezdtem a történetet, máris milyen mozgalmas élete…bocsánat…mozgalmas halála van. És most a gyengébb idegzetűek itt hagyják abba az olvasást, mert innentől már horror… hol nem.Neki vágott az éjszakának, amiről már egyszer írtam, hogy az a bizonyos. A járása viszont nem. Az bizonytalan. Itt szeretném megemlíteni, hogy az írásnak milyen fontos része a fosztóképző, de zombink most inkább foszlóképző. Kicsit elkanyarodtunk a témától, ami nem baj, mert hősünk is, ezért ismét találkoztunk.Mondtam, hogy ne olvassa tovább az, aki nem bírja az izgalmakat, hiszen milyen borzalmas éjszaka lehet az, amelyiken kétszer is találkozunk zombival? Nem beszélve a vérfarkasról, amiről valóban nem beszélünk, tehát szó sem lehet róla.Közben barátunk, aki miért is ne lehetne az, csak mert előnytelen a külseje, még nem szabad megbélyegeznünk őt, egy szántóföld szélére érkezett. Leparkolt traktor várta ott, benne felejtett slusszkulccsal, aminek nagyon megörült, mert már térdig lejárta a lábát. És tényleg, szó szerint. Sípcsontjai, valahol félúton lehettek már…élet és halál között.Beindította, és alig mozdultak meg a kerekek, nagy pukkanást hallott.Na ennyi volt a békasztori ebben a történetben. Mert mit is lehet ugyan írni egy békáról? Például kezdhetném azzal, hogy a combja felséges csemege. Sovány vigasz, mert nem lehet vele jóllakni. Írhatnék arról is, hogy ez az állat időjárásjós, de minek? Vagy talán említsem meg, hogy varázsitalok készítésénél használják fel a szerveit, ki hisz benne? Esetleg azt, hogy hasznos állat, mert szúnyogot és legyet fogyaszt, és a denevér? Nem vámpír, ez nem az az írás!Szóval, csupa lényegtelen dolog, amit most itt nem fogok megemlíteni. Nem is róla szól a történet, de jól leragadtunk itt, a szántóföldön. Hiába, nagy a sár, a traktor már messze jár. Rövidebb úton ugyan beérhetnénk, de ne vágjunk a dolgok elébe. Az írás komoly dolog, nem szabad csak úgy csapongani. Megfontoltan kell fogalmazni, szépen, logikusan. Mint most. Egyik mondat kövesse a másikat.  Mi pedig a traktort, mert különben nem fogok tudni semmi lényegeset írni a zombiról, és az olvasó sem tudhatja meg, mitől más ez az éjszaka.Persze, felvezethettük volna a történetet akár az alkony-nyal, (meg egy kóbor kutya a lábamat is, amelyik az előbb ért utol a tanya felől) mint zombink a traktort a dombtetőre, de az a bevezető nem lett volna frappáns. Különben is, mondanivalóm lényege éjfél felé kezdődik, de addig próbáltam körülírni, megmagyarázni az olvasó számára, mitől más ez az éjszaka, hogy lassan pirkad.Nincs más hátra, be kell fejeznem a történetet, ráadásul a traktorból kifogyott az üzemanyag, és zombink is egyre szétszórtabbá válik. Az előbb láttam az erdő szélén egy térdkalácsot. Hiába, hanyag volt életében is.Már biztos, hogy gyalog sohasem fogom utolérni a traktort. Persze, az olvasó azonnal felkiált, hogy: hohó, hiszen kifogyott az üzemanyag! Nem tudom, miért kell minden apróságon fennakadni, mint például itt velem szemben az apró ágon egy fülcimpa. (Zombink, most már süket is.) Attól még mehet, sőt száguldozhat is az a mezőgazdasági gépezet. Nem hallott még ilyenről? Miért, zombiról igen? Azért sem árulom el, hogy mitől volt más ez az éjszaka, mint a többi!Most kérdezhetné a kedves olvasó, hogy hol van ebben a történetben a robot? Mindenhol, ugyanis nagy munka volt ezt összehozni.