A minap a jóslás, az emberi  lét titokzatos rejtelmeinek kíváncsi kutatásáról esett szó, és Müller Péter Jóskönyv című művéről. Valamiért most mégis a Szeretetkönyvet ajánlom...Müller Péter: Szeretetkönyv című műve szerencsére már itt van a könyvespolcomon. Aki szeretne csodálatos utazást tenni a lélek rejtelmeiben, aki reménykedik a szeretet örökkévalóságában, az válassza társául Müller Péter legújabb könyvét."A jóskönyv élni segített. Ez a könyv továbblép. Szeretni segít." - ajánlja a tőle megszokott szerénységgel művét az író.Egyik  este a következő gondolatokkal aludtam el:"Csakhogy ki az Isten? Erre kétféle felelet van. Az első feleletet hasonlattal mondom el: az Isten végtelen lélekóceán, s mi megfagyott cseppecskéi vagyunk. Ezek a mi arcaink, maszkjaink, szerepeink. Ezekre mondtuk, hogy ÉN. De amikor eljön a nagy olvadás, a cseppecskék, akik voltunk, egytől egyig elveszítik egyéni arcukat, jellegüket, személyiségüket - és beleolvadunk a Végtelen Óceánba. Nem leszünk többé. Tudatunk kialszik, és beleomlunk a Nirvána egységébe. Voltunk kék, lila és vörös, kövér és parányi cseppek, gőgösek, szerények, szépek és csúnyák, sok önálló kis személy, fájdalmas, egyéni ragyogás - de visszabukunk az egészbe. Volt én - nincs én. Senki sem marad. Arctalan masszává olvad minden. Csepptelenné, hullámtalanná, éntelenné. Az egyik végső válasz tehát ez: semmi sem marad.A másik végső válasz pedig ez: MEGMARAD MINDEN. EBBEN HISZEK ÉN!AZ EGY ISTEN NEM EGYETLEN ARCTALAN ÉLETMASSZA, HANEM VÉGTELENÜL SOK ÉLET ÖSSZESSÉGE. ÉS MINDEN GONDOLATA ÉS MINDEN LÉNY, AKIT ÁLMODOTT, ÖRÖKKÉ ÉL. MINDENKI, AKI VOLT, AZ VAN, ÉS LESZ IS ÖRÖKKÉ. És a felébredés pillanatában, amikor az összes szerepet eljátszottuk, és a sötétséget legyőzve, fényesen és tisztán hozzá visszatalálunk, akkor nem semmivé válunk, hanem MINDENNÉ!A Kozmikus Elme mindent megőriz magában - senkit és semmit a teremtés tapasztalatából nem ejt ki. Az Isten országában nem halálos csönd lesz. Nem a semmi örök némasága, hanem üdvözült zene. És ott fogunk táncolni mind. Te is, én is, az összes arcunk, maszkunk, jellemünk. A levetett életszerepeink. Eljátszottuk őket, de nemcsak mi magunk, a Színészek, az Univerzális Teremtő érző és gondolkodó szellemei táncolunk majd ott, hanem ők is. Mindnyájan, akik voltunk, megmaradunk. A Teremtés történetének végeredménye nem a SEMMI, hanem a MINDEN. A történet vége: a Boldog lelkek tánca."(Müller Péter: Szeretetkönyv)Békés volt az álmom.