<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

A legrövidebb mesék versenye a pagonyban.

Ugye, ti is hallottátok azt az olyan becsapósan kurta mesét, amit gyermekkorunkban én is holtam. Hát valla hogyan így hangzik. Volt egyszer egy rézkilincs. Tovább sincs.
Tetszett nekem ez a mese, de mindég bosszankodtam rövidke volta miatt. Azután meg igen vádolóan néztem a szobaajtónk rézkilincsére...
Nos, egyszer humoroskás varázsló nagypapa elhatározta, hogy megrendezi a Nyúlfarknyi Mesék Versenyét. Győzzön az a mese, amelyik a legrövidebb, de azért legyen neki füle meg farka.
Jöttek is a mesék, mert nem akármi volt ám a jutalom. Közhírré tétetett, hogy a legnyúlfarknyibb nyúlfarknyi mese nyúl farkába kapaszkodhat, és így elutazhat Meseországba. Ott törpemesékkel és óriásmesékkel komázhat, csónakázhat az Óperenciás tengeren is túl... mindezt a varázsló költségén.
No, amelyik mese tehette. Régi, hosszú ruháját gyorsan átszabatta. Bárhogy szabódott is a szabó. Így tett a Piroska és a farkas, világhíres mese is, de hiába, csak nem sikeredetett ennél rövidebbre köntöse öltőztetni, Piroska, farkas, nagymama. Farkas nagymamát bekapja. A bajból később nagyobb van, Piroska is a farkasban. Vadász lő, farkas hasat vág. Így mentette meg nagymamát, Piroskát.
Elsőnek egy szárnyas paripa érkezett meg a versenyre. Táltos volt az, nem más. Büszkén nyerítette légből kapott meséjét.

Táltos
szálldos.
Vége,
s már most.

Nem jó csóválta a fejét a varázsló. Rövidnek rövid, de kinek, minek van vége.. A táltosnak vagy a mesének. Ez nem egyértelmű mese.
Minek kell egy mesének egyértelműnek lennie, méltatlankodott a szárnyas paci és szárnyaszegetten elballagott, akár egy zab nélkül ottmaradt közönséges lovacska.
No de máris jött a Hencegők Hencegő Hercege, az óriási üst. Egyből odaöntötte meséjét a varázsló elébe.

Üst. Füst. A tűz ég. Kész lett az ebéd.

A varázsló megint csak elégedetlenkedett.
Rövidnek rövid, de hol az ebéd.
A mesében felelte az üst. Ám a mesében levő mese nem valami mesebeli lakoma a valóságosan éhes szájnak, gyomornak. Az üres üst bánatosan kongott, zörgött, elődörgött.
Jöttek, jöttek a pindurka, picike, picurka, pöttömke, pirinyó, sőt, icike, picike mesék...Ilyenek, mint,   Nincsen már mákom. Mesém bezárom. Vagy, Török törpe törte fejét. Ez mesének éppen elég.
A varázsló egyik mesét sem kiáltotta ki nyertesnek. Lehet, hogy talán túl sokat kukacoskodott, mert még ezt a mesét sem találta elég jónak.

Kurta utcán kukac. Csőr
nyúl érte. Vége, mert elérte.

Ám ki jelent meg hirtelen a Nyúlfarknyi Mesék Versenyén.
Juj.
Egy kalóz.
Fél szembekötősdivel, fekete kalózkendővel, trombitacsövű pisztollyal...
No, ha ő is mesét mond, vélte a többi mese az nem érvényes, mert biztosan rablott mese... hm,hm, illetve talán mégis érvényes, mert az a mese nem tehet arról, hogy őt egy kalóz elhurcolta.
A marcona tengeri kalózrabló büszkén rántotta elő a mesét, mint valami mesebeli kardot.

Kincs volt, nincs, de
már mese se.

No, ez a nyertes mese, bólogatott a varázsló. Ez máris nyúl farkába kapaszkodhat és indulhat Meseországba. A kalóz urat azonban le kell tartóztatnom... azaz, pontosabban, fel kell tartóztatnom egy kis időre, amíg kap három puszit a feje búbjára. A meséje kap még egy magától nem író varázsceruzát és egy varázsfüzetet is...
Előfordul, holtversenynek hívják, hogy ugyanazt a díjat kapja egy másik versenyző is. Most is így történt. Esztike meséje volt a másik szerencsés. Így hangzott, Szilvaszem, szép kék. Mese volt. Még kék.
A harmadik mese, Pannikáé, vigaszdíjat kapott. gyönyörű, piros, sárga búgócsigát. Ez a mese ugyanis, bár szótlan volt, de távolról sem volt rövid. Pannika még nem tud beszélni, de édes arcocskája, csodálatos, igéző szemecskéje egyre mondja, mondja a világ legszebb, csillagokat felragyogtató meséit...Nem röviden, hanem hosszan, de a varázslónagypapa, ha Pannikára néz, ezt korántsem bánja. Sőt még jobban szereti őtt.