<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

A Nagy fülű Nyúl Benőke meg a Róka.

Egyszer volt, hol nem volt kerek erdőben történt. Na nehogy azt higgyétek postás lett a mesében szereplő róka. Ámbátor szívesen szállított volna postásként szerelmes leveleket tyúkoknak, kacsáknak, libáknak és más efféle szárnyas teremtményeknek.
A dolog úgy kezdődött, hogy egy nyuszi Nagy fülű Nyúl Benő talált egy dobozt. A dobozon mackó képe díszelgett. Sajtos doboz volt az, de sajt nélkül.
Rivaszdiravasz Mátyás, a róka, meglátta a dobozt. Ismerte a mackós címkét, így tudta, hogy az sajtos doboz. Ám azt, hogy üres, azt nem igen tudhatta. A róka láttán Nyúl Benő földalatti házikójába menekült, ahol felesége és gyermekei már türelmetlenül várták. Magával vitte a sajtos dobozt is. A róka sokáig szaglászott a földalatti házikó ajtaja előtt és végül, hirtelen öt lette támadt, bekiabált. Nem eszlek meg, Benőke, sőt, írást adok róla, hogy egy álló hónapig nem bántalak, nem kergetlek téged, de még a családod sem, ha kigurítod nekem a doboz sajtot, amit találtál. Te úgysem eszel sajtot, csak füvet, leveleket. Add hát nekem.

Gondolkozott lent a Nagy fülű Nyúl Benőke, aztán, és ő is kisütött valamit.
Jól van, na, neked adom, ha hozol nekem egy csomó kelkáposztalevelet. Tudod, ugye, mit írt Szépen futó Jenő, a nagy nyuszi költő. Ezt írta.

Kell nekem a kelkáposzta.
Háromszor is kell nekem.
Hozd hát, szívem, Amália,
mert így kedvem kelletlen.

A róka nem rajongott Szépen futó Jenőért, mert a szóban forgó nyuszit csak gyors futásáról ismerte, és egyetlen róka sem szereti az olyan nyulat, amelyet kergethet, de utol nem érhet. Ám a sajtra igencsak vágyott. Elment hát a falu közelébe, ahol a szép kelkáposztaföldek sorakoztak, és hozott egy csomó káposztalevelet. Titokban hozta, de egy szarka így is meglátta és csúfot űzött belőle. Nyúl Benő nagy óvatosan behúzta házikójába a kelkáposztaleveleket és családjával együtt jóízűen bekebelezte. A róka unszolására viszont elégedetlenül szólt ki a házikóból. Túl kevés káposztalevelet hoztál. Fél fogamra sem volt elég. Ha kell a sajt, rendben, de hozzál szép káposztaleveleket is. Minél többet.
Mérges lett a róka, de hiába, Nyúl Benő megint Szépen futó Jenő nyúlköltő versére hivatkozott.

Ó, bárcsak a saláta
megint reám találna.
Ennek aztán a bendőm
örülne, de rettentőn.

Elsompolygott a róka igen haragosan a legközelebbi kiskertig, s már vitte is a szájában a salátaleveleket. Sajnos, most meg két varjú pillantotta meg a magasból és, persze, nem hagyhatták ezek sem szó nélkül a csodát, a salátalevél hordó rókát. Szégyenkezett is a róka, a gúnyos károgás sokáig hasogatta a fülét. Végül letette a salátaleveleket a nyúlházikó ajtaja elé, hátrébb húzódott és várta a doboz sajtot. Nyúl Benő és családja úgy belakott a salátából, mint a duda. Benő most már csak a róka negyedórás könyörgésére fenyegetődzésére szólt ki, akkor is igen foghegyről. Megkapod a doboz sajtot, de még veres káposztát is kell hoznod érte. Nem ismered Szépen futó Jenő híres versét. Így szól.

Róka. Pompás bundás, veres.
Most veres káposztát keress,
mert olyat kér nejem, Amál,
amilyent a róka talál.

A rókát majd szétfeszítette a düh, de fogcsikorgatva mégis elment a faluba verskáposztáért. Ott egy kutya megharapta, egy puska halálra rémisztette, a visszaúton három szajkó kikacagta, de végül csak letette a fej veres káposztát Nyúl Benő házikója elé. Az óvatosan kikukkantott, a veres káposztát begurította, családjával együtt komótosan elmajszolgatta, majd kigurította a rókának az üres sajtos dobozt. A sajthiányban szenvedő doboz láttán a róka olyan rettentő üvöltésbe kezdett, hogy a közeli tölgyfáról mind lehullott a makk. Nyúl Benő kiszólt a házikójából. Nagyon sajnálom, de amíg te a veres káposztáért voltál, eljött hozzám Mirgemorga, a medve, és magának követelte a sajtot azon a címen, hogy az ő ábrázata van a dobozon. A sajtot megette, a dobozt visszaadta. A róka elhitte a dolgot, mert olykor a legnagyobb csaló is lépre megy. Igen rossz hangulatban ballagott a rókaház felé és útközben minden állatnak, akivel találkozott, elejtett egy-két szót Mirgemorgáról, a medvéről, nem éppen dicsérőket. A dolog eljutott Mirgemorga fülébe is, aki előbb mirgett, azután morgott, még azután pedig megkereste a rókát, felkapta, és egy nagy fa tetején terpeszkedő varjúfészekbe hajította.