Az ablaknál áll és vár. Azt ígérte jön érte, együtt mennek motorozni. Nehéz volt, eddig rá sem nézett. Igaz nem kiemelkedő személyiség, a többi leány közt, ő csak egy a sok közül. Márk menő fiú, mindenki az ő kegyeit keresi, minden leány vele akar járni. Gazdag szüleitől kapott motor még emeli az ázsióját. Tegnap tornaórán történt. Mindenki ott volt. Réka és a sleppje... szép leányok. Megbeszélték ma elcsábítják Márkot. Ki akarják próbálni az új motort. De csak ők… senki nem előzheti meg őket. Rékának persze Márk a fontos, de a motor jó ürügy, hogy közelébe férkőzzön. Márk zárkózott fiú, de senki nem veszi észre csak azt látják mindene megvan. Tehát menő fej. Most is mint mindig lehajtott fejjel jön be a terembe. Üdvrivalgás fogadja… kérdések záporoznak minden felől... Ő fejét kapkodva felelget...
- Igen, jó a motor. 120-szal megy, de még nem próbáltam ki. 
Jó az alkalom, Réka elé lépve, magát ringatva kijelenti, ő szívesen kipróbálja. Néma csend, minden szem Márkon, mit felel. A legjobb csaj... mindenki örülne, ha vele mehetne, de neki nem kell igazán senki. Skalpokat gyűjt csupán. Most az új fiú a cél... ő kell neki. Márk dörmög valamit, de jön a tanár úr… kezdődik az óra. 
Réka ideges, nem szereti ha háttérbe kerül. Most nem érte el, amit akart. Minden mozdulatával a fiúnak játszik. Labdáznak, egyszerű dobd, akinek akarod. Tanár úr méláz, nem figyeli az osztályt. Itt az alkalom, újra csak neki megy a labda, ő csak a fiúnak. De mi ez? Márk felém dobja a labdát, én tovább, majd megint Márk és én. Na ez már feltűnő, mindenki figyel... 
Réka egyre mérgesebb. Ebből baj lesz, éreztem. Ki akartam állni, mint aki fáradt, de a labda Rékánál... Fordul dob, a váratlan dobás arcon ért. Sötét lett a világ. Majd tanár úr hangja amit először hallok. Ordít:
- Elment az eszed édes lányom? Milyen dobás volt ez?
Réka nevet.
- Kidobás tanár úr.
Hozzám lép, belém rúg...
- Ez jár annak aki az én fiúmat akarja – sziszegi.
Haját hátravetve kivonul a teremből, barátnői utána. Megint néma csend, csak az én szememből peregnek a könnyek. Fáj az arcom, oldalam, megpróbálok felállni, mikor egy kéz nyúl felém. Könnyedén felemel, letörli könnytől maszatos arcom, s megkérdi:
- Jössz motorozni?
- Igen – suttogom.
- Jó! Délután nálad vagyok.
Ennyi volt, indulás haza.
Most itt állok s nem értem. Én? Miért pont én??? De szívemben öröm. Boldogan készültem szabadidő, sportcipő. Remélem jó lesz a motorozáshoz. Még végig sem gondom ott áll a motor, mellette Márk. Kezében sisak, fejemre teszi s indulás. 
Boldogan kapaszkodom a fiú derekába, a szél arcomba vág. Már nem érzem a rúgás okozta fájdalmat, de szemem sarkába bevillan egy szőke haj a bokrok közt. Szólni szerettem volna, de a motor zaja elnyelte hangom. Azután már nem is gondoltam rá. Csak azt éreztem repülök. Hajam a szemembe száll, elsimítom és ennyi. 
Megint néma csend... Hol vagyok??? Mi ez a csipogás? Ez a fura szag? 
Fordítanám a fejem, nehéz. Nem baj, majd később. 
Ekkor ajtónyitást hallok. Két férfi és egy nő lép be a szobába. Beszélnek, hozzám... 
Kik ezek? Mit akarnak??? Milyen motorról, drótról beszélnek?
Ki az a Réka? Márk...??? Istenem, fáj a fejem!!! Ja, a labda… eltalált. Nem baj volt már ilyen...