Szeretettel köszöntelek a Tollforgatók közösségi oldalán!
Csatlakozz Te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
TOLLFORGATÓK KÖZÖSSÉGE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Tollforgatók közösségi oldalán!
Csatlakozz Te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
TOLLFORGATÓK KÖZÖSSÉGE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Tollforgatók közösségi oldalán!
Csatlakozz Te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
TOLLFORGATÓK KÖZÖSSÉGE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Tollforgatók közösségi oldalán!
Csatlakozz Te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
TOLLFORGATÓK KÖZÖSSÉGE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Ezüstbe bíbor.
Ezüst volt a rét
s körötte ragadós a homály,
éreztem ez a vég,
fogaid felsebezték mohón a szám.
Kezed nyúlt kért még,
s magával ragadott a vágy,
szemedben izzott a fény,
és te lettél az édes búcsúpohár.
Ezüstös volt a fürtöd,
s meredő mellbimbódnak színe is,
sebzetten csak tűröm,
utolsó nászunk végakkordjait.
Vállaim vadul gyűröd,
én mohón nézem rózsád szirmait,
vágyaid féktelen űzöm,
s fészkedre tapasztom forró ajkaim.
Az ezüst rét bíborba úszott,
a végtelen csak egy kérészi villanás,
kagylód magába húzott,
pulzáltam benned s átéltem a csodát.
Még az út.
Lábamban az út, lelkemben az időpora,
még nem tudom, hol ér majd az éjszaka,
illatos pajtában, vagy szagos vánkoson,
az éj fenségében, talán nővel a vállamon.
A reggel mindig eljön, soha nem volt rossz,
ahogy felébredek, az Úrnak ezért hálát adok.
Mosolygok ha megint esik s nevetek ha fúj,
még eleddig helyén maradt, megvárt az út.
Én mindig megyek,
de a kavicsok állnak,
fejem nem le szegem,
az útjaim megvárnak.
A lelkem talán tiszta,
s nézd, kezem is üres,
nem voltak talán soha
felettem fekete fellegek.
|
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Utolsó hozzászólás