Szeretettel köszöntelek a Tollforgatók közösségi oldalán!
Csatlakozz Te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
TOLLFORGATÓK KÖZÖSSÉGE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Tollforgatók közösségi oldalán!
Csatlakozz Te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
TOLLFORGATÓK KÖZÖSSÉGE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Tollforgatók közösségi oldalán!
Csatlakozz Te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
TOLLFORGATÓK KÖZÖSSÉGE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Szeretettel köszöntelek a Tollforgatók közösségi oldalán!
Csatlakozz Te is közösségünkhöz
és máris hozzáférhetsz és hozzászólhatsz a tartalmakhoz, beszélgethetsz a többiekkel, feltölthetsz, fórumozhatsz, blogolhatsz, stb.
Ezt találod a közösségünkben:
Üdvözlettel,
TOLLFORGATÓK KÖZÖSSÉGE vezetője
Amennyiben már tag vagy a Networkön, lépj be itt:
Kis türelmet...
Bejelentkezés
Halottak Napja és az anyag és az eszme.
Lassan közeledik a Halottak Napja. Ezt úgy gondolom, mint egynapos
megemlékezési kampánynak vélek, de ugyan akkor kissé lenézem, de egyúttal
nagyon félelmetesnek is tartom. Igen, félelmetesnek is, mert a temetők felé
áradó tömeg valami olyasmit tesznek, ami sok más megnyilvánulásaikban is jelen
van, és ami nem igen magyarázható meg kizárólag az emberek balgaságával, még ha
ez fontos szerepet kap is benne. A balgaság is következmény, következménye sok
mindennek, még annál is inkább, aki csekély gondolkodási képességgel született.
Akik ezt máris félreértették, azoknak annyit mondhatok, vagy irhatok nem kell ezzel
sietni, kapkodni és félreértésekkel kommentálni. Nem a halottakat akarom
megsérteni, nem is a róluk való emlékezést, hanem kicsit elmélkedni azon élők
tömegeinek képmutatásán, illetve birkanyájságán, mint érdekbirkanyájságán, az
anyagnak és eszméknek általánosabb összefüggéseiben. Nekem a halottakkal semmi
bajom, akár gyilkosok voltak, akár áldozatok. Sokan, persze, egyszerre voltak
valamilyen mértékig, gyilkosok és áldozatok. A gyilkosoknál is lehet sok mentő
körülmény, mint olyan akadhat, amit az adott kor, tevékenységük kora esetleg
igazolni tudna. Mint ahogyan egyszer írtam egy gondolatomban, Halottak arca, ott
is igyekezetem rámutatni arra, hogy az egész életek a bennük levő jó és
rossztettekkel együtt, a halál után is jót adhatnának, segíthetnének a bűnök,
vétségek, hibák ismétlődésének elkerülésében. Az, hogy rendszerint nem tudnak
adni, az nem rajtuk, már, mint a halottakon múlik, hanem az élőkön. Az
embereken, akik a halottak életét saját érdekükben többnyire rossz, erkölcsileg
elítélendő módon használják fel, ne takargassuk az igazságot, ha nem
meghamisítják. Nem a nemes értelemben vett. Lélek, vagy az erkölcsileg helyes,
hiszen ezt az eszme érdekében teszik, ha ilyen érdeket követnének, ahhoz nem
kellene meghamisítaniuk, éppen ellenkezőleg az igazság megismerésére,
hirdetésére kellene törekedniük. A világból az emberek még csak igen kis részét
ismerik annak, ami igaznak elfogadható, de ez is túlontúl sok az önző anyagi
érdekeknek áll érdekében. A temetők felé
áradó tömegek összetettek ugyan, sokat közülük illem vagy kényszer sodor csak
oda, mert nem merik kimondani ezt, Nem Tudom. Ám nem kevesen vannak olyanok,
akik különböző hátsó gondolatokkal ugyan ezt hirdetik, igen Tudom. Valójában
nem is tudják, hogy a halottak hol vannak, ha vannak egyáltalán, de azt hiszik
még is tudják. Sokan, persze, nem is hiszik, csak úgy tesznek, mintha elhinnék.
Nagy tudósok, ha nem is mind az, eggyé lesznek a temetők felé áradó tömegekkel
ebben a hitvallott, tudásnak álcázott tudatlanságukban. Nyilván vannak közöttük
jámbor megtévedtek, hiszen a legnagyobb tudás mellett is megfér a
legnevetségesebb tudatlanság, de mennyi közöttük, a legtekintélyesebbek között
is, az álszent, az önérdekűket képmutató, aki nagyonis a vulgárisan értelmezett
Anyag szolgája, az Eszme pedig számára inkább csak egy üzlet. Igen, mert nekem
nem tetszik a képmutatás, még kevésbé az, hogy a képmutatóké a világ. Nekem az
sem tetszik, ha valaki azt mondja, hogy Szeretett, miközben tetteiben alig,
alig lehet igazán fellelni nemhogy a szeretetet, a világ, az ország irányában,
de a tisztességes magatartás azon jeleiben sem, amely a szeretettől még távol esik,
mint ahogyan a mondás, mondja, messze esik mit Makó Jeruzsálemtől, viszont
legalább annak irányába mutatna.
Én Nem Tudom, hogy hol vannak azok a halottak, már, mint az én halottaim,
akikre szinte minden nap gondolok, ha nem is megyek ki hozzájuk a temetőbe
soha, nem gyújtok emlékükre gyertyát. Inkább sok jótettükre gondolok, és olykor
eszembe jut, egy-egy, többnyire kényszer szülte hibájuk is. Persze az én hibáim
is, bántásaim irányukban kicsit talán nagyobbak, ha nagyon szigorú akarok lenni
önmagamhoz, de azért nem kell valami komoly vétségekre gondolni. Az élet
kényszerítő, fárasztó, olykor kimerítő hajszájában ezeket sokszor nem sikerül
elkerülni. Nem Tudom, hogy hol vannak a halottak, hiszen semmi jel nem utal az
anyagtól megfosztott lélek további létére, de, ha volnának, akkor bocsánatukat
kérném. Persze, hiába bocsátanának meg, én akkor sem tudnék megbocsátani
magamnak utólag ezekért, bármennyire apróságoknak is. Igen, rájuk gondolok, bár
nem akarok rájuk gondolni. Halottaim tovább élnek bennem, miközben bennem is
egyre több minden halott. Hiszen az emberek általában az Anyagot istenítik
akkor is, amikor valamilyen Eszmére hivatkoznak, az utóbbit emelik a
látszólagos trónra. A valódi trónon azonban az Anyag van. Ez sem volna baj,
egyáltalán nem, ha nem arról a vulgáris értelemben vett Anyagról volna szó
náluk, ami minden nemes Eszmétől megfosztott, mert a nemes Eszme nem szolgálja
az emberek szűk csoportjának érdekét a tágabb közösség érdekeivel szemben. Ha
szétnézek a világban, akkor egyelőre inkább csak erre, vagy arra találunk,
sajnos, példát, hogyis csak kivételképpen, egy-egy időszakban, ritkán, az
ellenkezőjére. Azt gondolom valóság, ami a hírekből is naponta kiderül, a
vulgáris értelemben vett Anyag trónra emelésének mutatója, minden nemes
Eszmétől megfosztottan, de erre a trónra emelt Anyagra igyekeznek díszes
köntöst teríteni a nyers önérdek leplezésére a közösség érdekével szemben álló
önérdekről van szó, mivel az önérdek, a maga elfogadható erkölcsi határain
belül, nem káros, sőt, szükséges és talán hasznos. Ez a leplezés sokszor olyan
primitív, hogy, mint a mondás tartja, még a vak is láthatja, de mennyien nem
látják, vagy megfélemlítetten nem merik bevallani azt, amit látnak, esetleg még
önmaguknak sem. A Halottak Napjának környékén is, mint máskor, saját magamnak
azt remélem, hogy fájdalom vagy legalább is hosszas szenvedés nélkül hagyom
majd itt ezt az életet. Halálom gondolata a legtöbb tollforgató ember szeret
eljátszani a halállal is nem rémít meg különösebben. Az emberiség jövőjében is
bízom, hiszen a történelem egészének végiggondolásának áttekintése alapot ad
erre, még ha csak a nagyon rosszat váltotta is fel az idők folyamán a kevésbé
rosszra. A Halottak Napján a temetők felé áramló tömeg azonban, ha a
mindennapok szomorú eseményeivel szembesítjük e buzgóságot, legalábbis a kevés
gondolkodó ember számára, azt jelzi, hogy milyen távol van még a világban ez az
emberiség számára elfogadhatóbb, humánusabb jövő felé haladok.
|
|
E-mail: ugyfelszolgalat@network.hu
Kommentáld!