Ostobácskák vagyunk e.

Napjainkban vörös iszapos katasztrófaképei után ma egy másik, első pillanatra e nagyméretű katasztrófával semmi hasonlóságot nem mutató hír szerepelt a televízióban, egy szülész nőgyógyászról, az otthon való szülés népszerűsítőjéről, aki cselekményeivel időről-időre táplálja a médiát, előfordult már a nála vezetett szülésnél az újszülött halála, valamint másik esetben annak maradandó károsodása. Azt, hogy ilyen esetekben vétkes-e az orvos, és ha igen, akkor mennyiben, a bíróságnak kell megállapítania, de a bíróság ítélete szerint mivel szülészeti tevékenységétől eltiltotta vétkes volt. Tanácsadást azonban végezhet, hozzá kell tennem terhességgel, szüléssel kapcsolatos felvilágosításra, ismeretterjesztésre nagy szükség van Magyarországon. A mostani hír arról szólt, hogy e szülésznőgyógyász, állítólag a tanácsadásra jelentkezett asszonynál hirtelen beindult szülése miatt, szülést vezetett le, az újszülöttet azonban újra kellett éleszteni. A rendőrség ezt a szülészorvost előzetes letartóztatásba helyezte. Vétkes volt-e megint, vagy nem, ebben a kérdésben nem volna helyes véleményt nyilvánítanom, hiszen a részleteket nem ismerem, és ennek megállapítása, ha az ügy eljut odáig a bíróság feladata. Visszatérően e bogbejegyzés első mondatához, hogy a két, merőben más tartalmú ügy között mi a gondolati logikámat összekötő kapocs, egyszerű a felelet, ami azonban mégis oly sokszor hiányzik. Magyarországon is, a nagyvilágban is az a túlzott, el nem fogadható engedékenység, liberalizmus, amely a közérdekkel szemben túlértékeli az egyén érdekét vagy állítólagos érdekét, az egyén szabadságára hivatkozik ott, ahol ez nem volna megengedett, mivel sérti mások szabadságát, kárt okoz. Az egyén szempontjából sem igazi szabadság ilyen döntési engedékenység, akár arról van szó, hogy egy nagyvállalatnak kell-e kárfelelősségi biztosítást kötnie, mint a vörös iszapos ügynél felmerült, akár arról joga-e a terhes nőnek veszélyeztetni magzata, illetve szülésnél újszülöttje életét.
Nem tagadom a újabb hír kapcsán bemutatott tüntetés az otthon való szülés mellett nem tetszett, és az egyik ágáló hölgyre, akit a képernyőn megjelent, sajnálkozón, és bizonyos lenézéssel tekintettem. Lehet, hogy az illető más dolgait ügyesen intézi, de én nem bízok az ilyen liberálisokban, így benne sem a „liberális” szót azért tettem idézőjelbe, mert nem a megszokott politikai értelemben használom, a közjavát szolgáló liberalizmus okos figyelembevétele, az egyén és a közérdekének összeegyeztetése, harmonizálása, minden eszmének csak használhat, sőt, egyedül csak ez használhat igazán. Nem a tüntetést ellenzem. Egy tüntetés, megfelelő keretek között, akár hasznos jelzés is lehet az illetékeseknek persze, ha a dolog megmarad a jelzésnél, és utána nem történik semmi a jó ügy érdekében, akár inkább káros. Az otthon való szülés joga sem vitatható, de csak azoknak van igazuk, akik ennek jog által is szabályozott lehetőségét olyan feltételekhez kötnék, amelyek ugyanúgy védenék szülészeti probléma esetén az újszülött életét és egészségét, mintha az anya egészségügyi intézményben, megfelelő feltételek biztosítása mellett szülne és az anyáét is. Amíg ezek a feltételek nem teremtődnek meg, addig az otthon való szülés szabadságának követelése nyilvánvaló ostobaság. A kettő jog és feltétele csak együtt szolgálja a lakosság, az ország érdekét. Félő, hogy az otthonszülés egyes, oly nagyhangú hívei képtelenek meglátni mindezt, együtt. Más sajnálatos események voltak és vannak azonban arra az ostoba "liberalizmus" sok kárt okozott, és okozhat a jövőben. Így van ez a nagyvilágban, és Magyarországon is. Az influenzaoltással kapcsolatos szakszerűtlen, zagyva véleményekről már másutt, máskor is írtam. Ám napjaink Európájában is megszaporodtak olyan megbetegedések, amelyek ellen a lakosság megfelelő átoltottság, védettségi szintje mellett az oltás igen hatékony. Példaként említhető napjainkban a kanyaró megbetegedések számának szaporodása egy sor európai országban. Ebben az életkorhoz kötött védőoltásokkal kapcsolatos elfogadhatatlan "liberalizmus" is nyilvánvalóan közrejátszik, bár nem akarom kizárólag erre visszavezetni a helyzetet. Magyarország járványügyi helyzete miközben problémák, megoldandó feladatok akadnak alapvetően jó, az életkorhoz kötötten kötelező védőoltások teljesítése közel száz százalékos. Nagyon káros volna, ha az egyén szabadságára való felelőtlen, ostoba hivatkozások hatására oda jutnánk e téren, ahová más országok.