Szám marta
csók-éhes ajkad,
Bőrömet
szántotta ujjad,
körmöd vájt bele
véres barázdát.
Lángra gyújtottuk
az éjszakát.
Egy testben
élünk!
 
A pillanat örök.
Maradj így!
Könyörgök!

Forró tested
szorítsam,
míg erő van
karomban.
Sikolyod halljam!
Míg létezik
hang
a világban.

Lennék Prometheus ki a rögökből
éledő meztelen embert megsajnálva
skarlátvörös lángokat lop a tűzből,
s az Olimpos isteneit kijátszva
a meleget s fényt hozza a földnek,
vállalva, hogy az éj sikoltson fájdalmában
mikor testembe mar körme keselyűnek.

Istenek kegyéből a hasadó hajnalban
újjászületek s veletek adok hálát a fénynek,
a szivárvány színeinek, a melegnek,

ám napjaim rövidülnek,
fáradok.

Ezredévek örökségét cipelem,
bűnét mindenkinek,
már nem örülök
az ébredő hajnaloknak, ha tehetném
Kharon mellé ülnék s eleveznék
a Sztüx labirintus alagútjain,
vetve egy obolost a révésznek,
hogy száz éves bolyongásra ne ítéljen.

<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman";} @page Section1 {size:595.3pt 841.9pt; margin:70.85pt 70.85pt 70.85pt 70.85pt; mso-header-margin:35.4pt; mso-footer-margin:35.4pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

A LEGOKOSABB CSELEKEDET

Három tündér üldögélt a kristályvizű hegyi tavacskánál.

Fáradt vagyok és nincs kedvem semmihez. Kikapcsolom a zajongó képládát mert átfolyik egy brazil milliomos a képernyőn keresztül az életembe és elrontja gyűlölködő monológjával a kinti hóesés békés hangulatát. Milyen kegyetlen ember írta ezt a történetet? Klikk! Csend. Most hallani kezdem a kandallóba vetett friss fa ropogását. Melegem van. Lekapcsolom a lámpát és a tűz fénye bevilágítja a szobát. Levetem magamról az ingemet és az íróasztal székének karfájára hajtom. Végig vetem magam a kanapén és jóleső ernyedtségbe zuhanok, ami egy kevés álmosság émelyítő hatására elindítja bennem az egész hátam mögött álló munkanap főbb mozzanatait. De jó, hogy hazaértem, Végeztem mindennel és nem áll semmi olyan feladat előttem amitől torlódna a munka a hét végéig, hogy pénteken benn kelljen maradni éjjelig. Nyílik az ajtó és bejössz. Árnyékod a tűz fénye miatt a lángszínű falon táncolni kezd. -Alszol? -Nem alszom!

Elmúlt karácsony, és itt egy új, sokat ígérő újév.

Költsd meg versben, regisztrálj az Alkotóklubon és töltsd fel az alkotásodat hogy megnyerd az elismerő oklevelet. Legyél te a 2010-es év első oklevéllel elismert tehetsége!

Pályázatokat ide várjuk: http://alkotoklub.ning.com/forum/topics/versiro-palyazat

                                                   
    http://www.zsilippa.hupont.hu/39/titella-reggeli-hoeses 

A karácsony  békéje és a fény ünnepe ma este…

A keresztény Karácsony talán a béke ünnepe is, és az embernek pedig törekedniük kellene a belső csendre, arra, hogy képesek legyen a lelküket megnyugtatni, és a gondolataikat lecsendesíteniük, ugyanis a belső csendjük az, amiből a belső békéjük is meg tud majd
születni. Ha ez megszületik az emberekben, akkor képesek lesznek több figyelmet szánni embertársaikra. A belső békéjük ad olyan képességet az embernek, hogy elégedettek legyen azzal, amijük most van.

Kisokosa Józsika meg a hálátlan ördög..

Hol volt, hol nem, volt élte egyszer egy legényke. Kisokosa Józsikának hívták. Az iskolában még viccelődtek is vele, hogy, hová menjünk, KISOKOS KÁM igyon bin gyom, de amikor kijárta az iskolát, már nem mertek vele incselkedni, mert erős legény lett belőle, tiszteletet és parancsoló módon viselkedet.
Ment egyszer ez a Józsika, kukoricát kapálni. Egyszer csak nyögéseket hallót. Fülelt, fülelt hegyezni kezdte, honnan jöhet ez a hang.